Farkas Viktor

 

Telepi Vikingek

 

 

 

I. fejezet

 

- Én ezt még mindig nem értem, Béci.

 - Mit nem lehet ezen érteni? Zsuzsi cicát megfogod, és beledobod a tűz felett lévő kondérba. Siessünk már, kezdi csípni a szememet a parázs! Különben is 20 perc múlva kezdődik a Szerelem a Szavannán.

 - Havannán…

 - Én is azt mondtam!- ordította Béla. – Csináld már gyorsan! Nem is tudod milyen nehéz volt beadnom azt a mesét a házmesternek, aki nem mellesleg a szomszédasszonyom, hogy „nem én dobtam ki a tolató szippantyús kocsi mögé az ő drága kicsi cukorpadlizsánját, hiába engedte ki az outputot ebben a hónapban már negyedszer pont az én lábtörlőmre, én pedig gyalogoltam bele gyanútlanul mindannyiszor, és onnan tudok erről a szörnyű esetről, hogy éppen akkor vittem ki szemetet, és láttam, ahogy ott kóborol”?

- Akkor ezért sántít a farkára ennyire, és ezért néz olyan kuszán, mint ahogyan te szoktál a kisüstitől!

- Már hogy sántítana a farkára, te lajhárszemű!

- Azt tőle kérdezd… Várjál csak… Ja, hogy az nem a farka, hanem a jobb a hátsó lába, és azért olyan görbe, mert a szippantós…

- Igen, azért! Ne is emlékeztess rá! Így is elég megalázó, mikor rám néz, és azt mondja a szemével, hogy „még engem se tudtál eltenni láb alól, hogy lehetsz te bandavezér?”. Pedig hogy elterveztem az egészet! Még a városi hivatalt is felhívtam, ugyan mikor jön erre felé a szippantyús kocsi. Majd rájöttem, egy spontán kamion elé rúgás Beckham-módra hatásosabb és gyorsabb lett volna, de csak túlélte ez a dög. Ez az oka, hogy ő a próbád utolsó részének alanya.

- Na, témánál vagyunk! Már minimum négy utolsó volt, ráadásul képtelen vagyok felfogni, hogy válnék ettől vikinggé. Annyi dolgon túl mentem már, nem lehetne most beavatni? Például: leszólítottam az utcán egy középkorú nőt és gyűrűvel a kezemben, térdelve énekeltem neki Izland himnuszát, miközben a zenét egy ötven éves, ötven csótánynak otthont adó 10 kilós magnóról játszottam, ami ugyan mellettem volt, de a szállításnál majd megszakadtam. Éppen hogy nem kaptam sérvet. Meg börtönt! Kishíján rendőrt hívtak rám, míg ti  halálra röhögtétek magatokat Barnáékkal a bokorban. Közben persze videóztatok, mert, ahogy mondtad: „minden próbatételt dokumentálni kell”!- ekkor horkantással zárta le a sértett gúnyos hangon előadott élcelődő idézetét, majd folytatta. – Két hete is: leküldtetek a konditerembe! Eleve buktatott ötlet volt, hogy belementem a 47 kilómmal, aztán mikor jött felém a kigyúrt csávó…

 Béci már elég nehezen tűrte barátja panaszáradatát. Megfogta két vállát, mélyen a szemébe nézett, és a következőket mondta neki:

 - Jó, állj le, állj már le, nem hallod? Állj le, elég lesz! Igen, pontosan tudom miken mentél keresztül, és ezt értékelem is. De kérlek, ne húzd az időmet, ezek meg mind azt mutatják, mennyire vagy bátor, miket tennél meg értünk, bajtársaidért. Nem, nem lehetne most, csak és kizárólag ezután a próba után lehet beavatni, úgyhogy ne kérdezősködj, egy viking nem kérdez! Van kérdés?... A francba!... Tehát, ha még mindig be akarsz kerülni a szmektába…

 - Szektába…

 - AKKOR KUSSOLSZ, BE FOGOD A SZÁDAT, NEM VÁGSZ KÖZBE, AMIKOR BESZÉLEK, ÉS NEM JAVÍTASZ KI!- üvöltötte ingerülten. – De ha már annyira okoskodsz a szmektával, olyan hasfogó élményt adok neked, ha miattad lemaradok Esmeralda és Géza randijáról, - és ekkor már a vizsgázó pólóját szorongatta tüntető jelleggel-, hogy… őőő… hogy… Mondj már valamit Béla, ja nem, az én vagyok! Barna! Látod, hogy ideges vagyok!

 - Hogy a mellszőröd is szkanderozik majd a lábujjaddal!

 - Köszönjük, Barna!- mondta lenézően fintorogva Béla.  – Na jól van, Alfi, nem érdekelsz, én ide állok a kameraállvány mögé, azt csinálsz, amit akarsz, felkonferállak, ha megteszed közénk tartozol, - felmorajlik a három fős nézőtömeg a lakótelepi sikátorban, üvöltöznek, sikítanak, fütyülnek, vidáman őrjöngenek, majd lecsendesed-nek, mikor Béla folytatja,- de ha nem… Akkor meg kell, hogy öljelek.

 - Béci, ezt nem mondhatod komolyan- szól egy hang a tömegből.

 - De bizony, Dániel, túl sokat tud ő rólunk- válaszolta teátrálisan, és ezzel előhúzott egy kést kabátja belső zsebéből. – Na, mit választasz?

 - Hé, az ott az én visszaugrós hegyű színpadi bicskám! Megismerem a pengéjén lévő kakaófoltról! Ezek szerint te loptad el?- kérdezte dühösen Dániel.

 - Csak kölcsön vettem, ha annyira tudni akarod, te húgyagyú! Hát nem látod, hogy hezitál, és jobb belátásra kell bírnom őt?

 Az indulatok kezdtek elszabadulni, ekkor Alfréd úgy érezte, cselekednie kell.

 - Srácok, fejezzétek be, megcsinálom!- mondta.

 - Ez a beszéd!- veregette meg vállát Béci, majd beállt a kameraállvány mögé. – Most fel foglak konferálni. Aztán csak úgy lazán, mint Jordan fénykorában! Astala vista, bestia!- intett egyet a macskának. – Tisztelt egybegyűlt vikingek! Azért vagyunk itt a Vérkerti lakótelepi sikátorban ezen a zord, ködös estén, hogy egy új taggal bővüljön a Telepi Vikingek szekta.

 Béla még folytatta egy darabig az ünnepélyes beszédet, majd elhallgatatott. Alfréd, akinek láthatóan nem vált tetszésére a próbatétel, kézbe vette Zsuzsi cicát. Lassan az izzó kondér felé emelte a kapálózó állatot. Alfi homlokáról a pattanásig feszülő idegek miatt a verejték lassan belecsöppent a macska bundájába. Ekkor fokozatosan elkezdte felengedni ujjait Zsuzsi cica testéről. Már csupán a két mutató- és a két hüvelykujjával tartotta. Majd néhány idegfeszítő másodperc után meglazultak izmai és a macska kicsúszott a kezéből. Alfréd arca komorrá vált. A sikátorban drámai csend honolt. Csak egy macska nyávogása hallatszott. Az imént kötél nélkül bungee jumpigoló Zsuzsi cica volt a kondér mélyén. Alfréd nem hitt szemének fülének, mikor lenézett. Az állatnak macskabaja volt, leszámítva természetesen a szippantós kocsis élményeit. A döbbenten álló vizsgázóhoz kirobbanó nevetéssel rohant a négy jelen lévő, élükön vezérükkel, Bélával.

 - Ha látnád most magadat, haj… Hát nem csodálatos kis szerkezet?- mutatott a kondérra, majd az egyik mögötte álló tagra nézett. – Feri viking alkotta, szerinte bámulatos, és két év múlva ez lesz televíziós vásárlás vezető cikke. Szerintem egy rakás szemét, de adjuk meg neki az együttérző örömet, a dizájncenterbe befér. Arról van szó, hogy van itt egy kis tenyérben elférő távirányító, ha ezt nyomod, olyan mintha tűzön izzana, ha ezt a kéket nyomod, ez egyébként a személyes kedvencem, diszkófényben van a kondér. Ugyan már, ne legyél ilyen közönyös, hiszen átmentél a vizsgán, jöhet az avatás! Ferikém, légy szíves, dobd ide a narancslevet! Köszönöm. Ne légy nagyra vágyó, Alfi ezt ráöntöm a pólódra és kész is…

 - Normális vagy?- ugrott félre. – Még hogy vikingek, skandináv mániás szociopaták vagytok, mennyetek a fenébe! Hát mi vagyok én szerin…

 - Nem akarsz Telepi Viking lenni?- kérdezte baljóslón Béla.

 - Öhm… Kaphatnék a kapucnimra is?

 - Hogyne. De többet ilyen elő ne forduljon, mert Ragnar Lothbrok megpöccinti a bajszod, aztán csak nézel, mint Pákó az MTA-n, hogy az ujja helyett a fejszéje volt az. Egyébként jobban is ledobhattad volna azt a macskát, arra gondoltam, ne én legyek már a hibás, dobd le Hádészhoz, de csak megmaradt ez a vakarcs. Most mit kezdjek én ezzel? A halálát a gazdája már elfogadta. Meg azt a 10 000 forintot is az állatbarát sofőrtől, aki a kocsit vezette. Tudjátok mit? Annyi közös múltunk van már, legyen a kabalánk! A szobatisztasággal lesznek gondok, ki vállalja? Hé, hova szaladto… Mindegy, már úgyse hallják. Ezek szerint nálam fogsz lakni, Zsuzsi. Mától kezdve katonai kiképzésben fogsz részesülni!

I. fejezet vége

 

 

II. fejezet

 

- Az északi szél karcoljon mosolyt az arcodra, Béci!- kiáltja vidáman Dániel. Már mind a négyen megérkeztek a sikátorba, egyedül Bécire kellett még várni.

 - Zúzmarás jókedvet nektek is! Látom, elolvastátok az emilt, amit küldtem, mától kezdve ez lesz a hivatalos viking-köszönésünk- válaszolta Béci egykedvűen.

 - Mi ez a szomorúság, Béla? Te nem ilyen szoktál lenni.

 - Rossz napom van. 200 000 forinttal tartozom a munkahelyemnek.

 - Mi történt?

 - A szerencsétlenségem, az történt. Pedig puszta jóindulatból tettem. Csak egy legyet csaptam le a kezemmel, erre hatalmas recsegés-ropogás, beszakadt a plafon, hát nem egy két méteres Kinder-tejszeletes hűtő vágódott az irodámba?! Ráadásul nem is főétkezések között. Most fizethetem ki a plafont.

 - Legalább van egy havi adag tízóraid. A többi ügyvédbojtár biztosan irigykedik most rád!

 - Hagyjál már a hülyeségeddel! Kéthavi fizetésem!

 - Ott a pénz a tejszeletben, add el őket! Tuti üzlet! Csak 5-10 forinttal kellene kevesebbel árulnod, mint a boltokban, és még veszteséges sem lenne, hiszen neked semmibe sem került egy darab se.

 - Hát látszik, hogy közgazdász vagy. Nem hallottad mit mondtam? 200 000 forint! Csoda, hogy nem rúgtak ki! Hogy fogom én ezt most kifizetni? Ráadásul most már macska kaját is kell vennem Zsuzsinak. Még csak egy napja van nálam, de már tudja, hova kell piszkítani. A szomszédasszony lábtörlőjére!- ekkor megengedett magának egy kaján vigyort, majd visszatért a lehangoltság megnyugtató illúziójába, és folytatta panaszkodását. - Egyébként meg ki hallott már olyat, hogy tapsra hűtő esik az égből, vagy 13. emeletről? Hiába magyaráztam a főnöknek, hogy felettünk termékbemutatót tartanak, pedig hetekig ki volt rakva a földszinti faliújságra, de „őfelsége, Mr. Lakkozottcipő” még azt sem hajlandó olvasni. És persze, hogy engem hibáztat, mert az apja cége van felettünk. Na, mindegy nem is érdekes.

 A sötét sikátorba narancssárgás fény szűrődött be az utca felől, majd árny jelent meg a bejáratnál. Egy Ó-lábú, western-hatást keltő, térdét nem hajlító sziluett lépkedett nagyon lassan feléjük, majd megszólalt:

 - Csak is azért van ez, mert ugyanolyan lökött vagy, mint az apád!

 Az öt barát meglepetten nézte a karcos hangú 60 év körüli férfit. Barna és Béci azonban a következő lépésénél már megismerte titokzatos alakot:

 - Erik bácsi?!- kiáltották fel egyszerre.

 - Gratulálok, sikerült felismernetek a nagybátyátokat! Nem baj, legalább javítottatok a részidőtökön- mondta erős szarkazmussal a férfi. Flanel inges, szegycsontig érő szakállas, sebhelyes arcú, szigorú tekintetű hosszú fülű alak volt. Ez utóbbi tulajdonsága mindenkinek bebizonyította, letagadhatatlan a rokoni kapcsolat közte, Barna és Béci között.

 - Hogy kerültél ide, Erik bácsi? Te a város másik végében élsz- mondta Béla.

 - Egy kollégámat látogattam meg, aki itt lakik. Már indultam is hazafelé, mikor hallottam a sztoridat, innen 50 méterre. Nagyon visszhangzik ez a patkánystadion. Így még szét is kürtölheted, hogy alázod a Poloszki nevet. Mit tesz ilyenkor egy viking? Küzd az igazáért! A végsőkig! De még arra sincs eszetek, hogy bemutassatok a barátaitoknak- mondta ingerülten a rokon.

 - Srácok, ő itt Poloszki Erik, a nagybátyánk. Barnával mindent tőle tudunk a vikingekről. Mindent, amit mondtam róluk, azt tőle hallottuk.

 - Te meséltél nekik a vikingekről?- kérdezte Erik bácsi.

 - Igen, és most is, mint a TV tagjai vagyunk itt. TV, mint Telepi Vikingek. Ez egy szekta, amiben mi öten vagyunk, itt szoktunk összegyűlni, beszélgetünk, megemlékezünk az északiakról.

 - Mégis van egy kis sütni valód, ez dicséretes- mosolygott rá, mint egy felvágott görögdinnye, és barátilag vállba ütötte - izomból.

 - Köszönöm, és szeretnénk, hogy mesélj egy kicsit a vikingekről. Tegnap avattunk be egy új tagot, Alfit- mutatott hátra-, és jól jönne a töri óra, tudod, mennyire volt nem az én műfajom volt ez.

 Szívesen vette a felhívást a nagybáty.

 - Jól van, elvállalom, majd holnap is jövök akkor erre. Jó látni, hogy te nem vagy olyan idióta, mint az apád, aki azt hitte, hogy menő ügyvéd lesz, és 10 év ügyvédbojtárkodás után jött mellém a vasúthoz- szólt Erik, és olyan fuldokló nevetés tört ki belőle, mely hangot egy felrázott szénsavas üdítő tudott ki adni, mikor lecsavarják róla a kupakot. Béci udvarias kultúrmosolyt erőltetett portréjára, majd megkérdezte:

 - Hánykor lenne jó, mi öt körül szoktunk találkozni itt.

 - Rendben- válaszolta.

 Ezután hátra fordult, intésnek felcsapta karját, és elbicegett szép lassan a sikátorból, majd jobbra fordult, mint egy motoros.

 - A vasútnál dolgozik, nagyon kemény csávó- mondta a többieknek Barna. – Állítólag ’79-ben disszidált Norvégiába, ott a helyi vasútnál a váltót kezelte, és mikor kiszaladt az akkor még manuális váltóhoz, bal lába a bal oldali sínen, jobb lába a jobb oldali sínen volt, ő meg papucsban, beakadt a lába a sínekbe, váltott, kinyomta a spárgát, gyorsan vissza, nem mozdult a lába. Ezt nagyjából hússzor eljátszotta, a lábai mentek tönkre, ekkor eszébe jutott, hogy ki is húzhatja a lábát a papucsból, ő szépen elslisszolt, a papucsot ott hagyta, abba pedig belebotlott a fenyőfát szállító 20 vagonos tehervonat… Ezek után jobbnak látta, ha mégis inkább visszatér a kommunizmusba. Ebből az élményéből ered a viking mániája.

 - Na de mindegy is, majd holnap mesél ő még jókat- mondta Béci, és hazaindultak. 

II. fejezet vége

 

 

 

 

III. fejezet

 

 

 

Eltelt egy újabb nap, jöhetett a nagy viking-történelem óra. Béci lakása küszöbén állt és újdonsült háziállatához beszélt:

 

- Zsuzsi, sorakozó! Mind meg vannak a lábaid, nem hagytad el egyiket sem? Akkor jó. Most megyek a sikátorba, őrizd a lakást!- ezzel felemelte balkezével, szeretet teljesen szemébe nézett, majd jobb kézzel szalutált, így köszönt el. A macska erre úgy nyávogott, mintha azt válaszolta volna, hogy „igenis, kapitány!”.

  Béci kilépett lakásából, majd megrémült. A szomszédasszony állt vele szemben, ha ezt meghallotta, lebukott.

- Macskája van, Béla?- kérdezte a nő.

-I-i-igen- nyögte ki dadogva Béci.

 - Halottam a nyávogását, az én kis Zsuzsi cicusomra emlékeztetett a hangja, Isten nyugosztalja!- mondta és keresztet vetett. – Megnézhetném a kis aranyost?

- Sajnálom, de most nagyon sietek…

- Esetleg valamelyik nap?

 - Igazából nem az enyém, csak ma vigyázok rá, a testvéremé, tetszik tudni, Barnabásé.

 - Megértem- mondta a szomszédasszony, majd szomorúan bement a saját lakásába.

 Béci kicsit zavaradottan fújt egyet, ez meleg volt. Ma még rosszabb napja volt, a tegnapi megingását kihasználva kirúgta munkahelyéről főnöke, egy mondvacsinált hiba miatt. Ilyen előérzettel kellett lemennie a napi gyűlésre, ahol még biztos a provokatív nagybátyja is belerúg hatszor. Nem is sejtette, hogy ez az este sorsfordító lesz számára.

III. fejezet vége

 

 

IV. fejezet

- Itt jön már a csavargó! Bécikém hányszor mondtam már, hogy a nagymutató az óra, kismutató a perc.

 - Digitális az órám.

 - Akkor viszont elég nagy hülye vagy. Sose volt az óra az erőssége, fiaim - fordult Erik a többiekhez. Az érettségiéről is 13 percet késett, mire azt merte mondani, hogy „elnézést, de nem rég jöttem haza egy mexikói útról és az időzóna eltolódás… Ugye megértik?” Mondanom sem kell pótvizsgáznia kellett.

 - Most valamennyire érthető- szólalt meg Barna. - Kirúgták.

 - Miért mi történt? Bekopogtatott a munkahelyére a KinderPingvin, mire ő pingivinfóbiája miatt tökön rúgta a valójában csak egy reklámruhába bújt főnökét, majd ő kirúgta?

 Barna elképedten nézett nagybátyára:

 - Igen. Honnan tudod?

 - Tényleg ez történt?- ámult Erik.

 - Dehogyis. Csak szimplán beszólt a főnökének, hogy a tetőzési és a vakolási, valamint a mázolási munkálatokat elvégzi, ha a felettük dolgozó vállalat vezetőjének ülőszekciója is beszáll a munkába.

 - Azt mondtad neki, hogy vakolja ki az apja hátsóját?- kérdezte Bécit.

 - Igen- mondta lesütött szemekkel.

 Erre a hónalja alá csapta, nyomot egy kokit a fejére, majd vidáman mondta:

 - Igazi Poloszki!

 Béci kissé elmosolyodott.

 - Na jól van svindlerek, elég ebből a lógószemű stílusból, nem vagyunk mi csigák, különben sem ezért jöttem, ne húzzuk a drága időmet, ami szemmel láthatólag nektek nincsen. Kezdjük hát az elején: valamikor rohadt régen Európában voltak a túl kultúrált barom rómaiak, a részeg görögök, akik szerint Zeusz hattyúként csinált magának bajt, gyereket ugyebár, meg mi, nyershúst zabáló magyarok. De, hogy azért legyen egy rendes nép is itt, az ufók lehozták az égből a vikingeket, és…

 - Erik bá, előre megbeszéltük, hogy az ufós részt kihagyjuk- szakította meg Béci.

 - Jól van, hálátlan juhrekettye fiam, nem hogy örülnél annak, hogy megosztom az igazságot ezekkel az életre… valókkal…- mondta és a társaságra bámult. – Szóval itt lettek a vikingek. Ennyi. Az izgalmas részeket „hanyagoljuk” egy illető miatt, aki 16 éves koráig pszichológushoz járt, miután látta az E.T.-t- ekkor éktelen röhögés tört ki a sikátorban, egyedül Béci állt megalázottan. – Na, de mielőtt tovább húznánk ezt a szerencsétlent folytassuk komolyan. De tényleg. Tegye fel a kezét, aki azt állítja, hogy E.T. volt a takarítónő az óvodájában, és „sorsszerűen” épp akkor ment át dolgozni, épp abba az általános iskolába, majd épp abba a középiskolába is, amikor ő maga ott kezdett tanulni?- és megint kitört a partihangulat.

 - Ez nem vicces! Hé, halljátok, ne röhögjetek már! Ne mondjátok, hogy ez csak véletlen lehetett! Olyan volt, mintha az a hajléktalan teknősbéka bújt volna álruhába- mondta a sértett.

 - És tényleg ebben hitt 16 éves koráig?- kérdezte Dani Eriket.

 - Nem, nekem elmondta az egészet. A mai napig úgy tartja a lökött, hogy igaza van, de a pszichológusa csak 16 éves koráig vállalta a kezelését, mert egy idő után kezdett bedilizni a doki, visszavonult, de nem tudta feldolgozni Bécit, úgyhogy végsőösszeomlásában, összeroppant emberként a metrót választotta- válaszolta Feri a veterán helyett.

 - A metró kerekei elé vetette magát és öngyilkos lett?- kérdezte elhűlve Alfi.

 - Dehogyis! A metrónál lett jegyellenőr. Különben a metrónak nincs kereke, te műszaki zseni. És még csodálkoztok, hogy alig beszélek…- mondta Feri, és visszahúzódott az árnyékba.

 - Menjetek a fenébe!- akadt ki Béci, és a sikátor legsötétebb részében egy konténer tövében lefeküdt- Ha vége a múltidézésnek, keltsetek fel!

 - Okés díva, megértettük!- vette vissza a szót Erik. – Lényeg a lényeg, E.T. volt a legnagyobb viking. Nem heherészik, ez komoly dolog. E.T., azaz Erik Torvaldsson, parasztosan Vörös Erik, vagy Erik, a viking, ki hogy mondja, nekem E.T., és kész. Életéről… Nem kell röhögni, igen leírtam a szöveget, mert ennyire tisztellek titeket. Na, jó igazából csak fogadást vesztettem… Életéről: norvég volt, embert ölt, száműzték, felfedezte ekkor Grönlandot, majd itt megölték az eszkimók. Ennyi. Kész. Vége. Ő volt a második legnagyobb Erik.

 - Ki az első?- kérdezte Alfi

 - Ezt meg sem hallottam.

 - De most komolyan!

 - Na, jól van srácok, amíg felvilágosítjátok a lóköpőt, telefonálok egyet, mert hívnak. Aztán folytatjuk Ragnar Lothbrokkal.

 Erik felvette a telefont és kicsit arrébb. Ment Ködös, párás novemberi idő volt. Többek között azért mert november volt. Egy átlagos járókelő számára egy átlagos lakó telepi életképet nyújthatott a sikátor látványa. Egy lerobbant öreg fószer magyaráz három embernek. Egy ötödik az árnyékba bújva a falnak támaszkodva unott néz maga elé. A szánalmas összképet a hatodik tag teszi teljessé. Ő egy konténer tövében alszik. Ő volt Béci. Nem tudott valójából pihenni, csak tetette. Amíg nagybátyja telefonált, ő felállt és a sikátor kijáratához ment. Szmogos volt a levegő, de mégis nagyokat lélegzett. Élvezte a szagot. Megállt a árdán. Ott szemlélte a telepet. Egy roma tinédzser ment felé. Béci rá se nézett, de a delikvens mégis megszólította:

 - Na, mi van kisköcsög?

 Meg sem állt, csak ennyit mondott. Időközben Erik befejezte a telefonálást:

 - Sürgősen mennem kell!

 - Micsoda? Még sem elkezdted rendesen a mesélést! Hová mész?- tört ki Béci.

 - Ahhoz neked semmi közöd- válaszolta hidegen.

 - Jól van akkor. Mindig te mondtad Barnának és nekem, hogy semmibe vesszük a vikingeket. Erre alapítunk egy szektát, felkérünk hogy beszélj róluk, mert mi vagyunk csak akik meghallgatnak, mindenki más őrültnek hisz, de jól van, menj csak!

 - Na, ide figyelj! Gondolhatod, hogy csak indokolt esetben hagyok ki ilyen programot, és ez most az. Thor villámja csapjon viharosan jó éjt!- és ezzel már elsietett, már amennyire el tudott bicegni.

 - Mit mond?- kérdi Alfi.

 Feri váratlanul nyakon vágta:

 - Csak köszönt, te ostoba! Hogy vehettük be ezt a félkegyelműt? Tessék! Látod, mit csináltál? Hogy is látnád? Hát vak az agyad! Felidegesítettél, mindjárt jön a pánikrohamom, pedig tudod, hogy plánibeteg vagyok. Pánlikbe… Pjánik…

 Béci még egy pillanatig nézte a bicegő Eriket, majd megszólalt.

 - Fejezzétek be! Feri, tessék itt egy zacskó, fújtass, vagy lélegezz, vagy csináld, amit a pánikbetegek szoktak, Alfival meg törődj, tudod hogy szegény így született!

 - Köszönöm, Béla.

 - Nagyon szívesen Alfréd! Most szedjük össze magunkat, utána megyünk!

 - Ki után?- kérdezte Alfi.

 Feri zacskóval a száján hatalmasat mordult, ami intőjel volt Alfi számára.

 - Ja, hogy Erik bácsi után? Hát tudtam én… Csak vicceltem.

 - Na persze, te meg a vicc. A múltkor is nagyon vetted a lapot az elefántos poénnál- szólt közbe Dani. - Inkább azt áruld el Béci, miért kövessük?  Nem hiszem, hogy örülne neki, és ha rájön, akkor sem arról a Ragyar Lóbotról fog beszélni.

 - Ragnar Lothbrok. A legnagyobb viking- mondta Béci, miközben még mindig nagybátyát kereste szemével, de már eltűnt a ködben.

 - No már meg! Az előbb még E.T. volt.

 - Ne kezd te is, Dani! Ne kezd! Mindenki tudja, ja, persze ti nem, de majdnem mindenki tudja, hogy Ragnar Lothbrok volt az, mivel ő akart formabontó módon nyugat felé terjeszkedni, a briteket és a gallokat támadta, a szokásos kelet irány helyett.

 - De még mindig nem válaszoltál a kérdésre.

 - Ide jövet láttam a Trabantját a vasútállomás felőli utcán, a házam tövében, de most nem arra ment, mert akkor balra fordult volna, nem pedig egyenesen.

 - Tehát?

 - Mindig szeret mindenhonnan meglépni, állítólag még a lagzijáról is ő ment el leghamarabb, de mindig haza megy, otthonülő-típus. Most zaklatottan ment el máshová, és ha nem haza megy, abból csak baj szokott lenni, 1 és 3 év közötti börtönbüntetés. Értitek már miért kell utána mennünk? Úgyhogy ne pazaroljuk az időt, ki jön velem?

 - Mind megyünk. Igaz?- szólalt meg Barna.

 - Igen!

 - Akkor siessünk!- vágta rá Béci, és elindult, utána a többiek. Egyedül Alfinál volt egy kis fáziskésés. Fél percig még állt, és tűnődött az elefántos poénon.

 - Hehe! Egérnek nézte az ormányát! Ez jó! Srácok, megértettem az ele… Srácok? VÁRJATOK MEG, ÉN IS JÖVÖK!

 VI. fejezet vége

 

 

 

Oldal: Hogyan működik a HuPont.hu weboldalszerkesztő és honlap?
Farkas Viktor - Telepi Vikingek - © 2008 - 2024 - telepivikingek.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat